,,Talán egyszer az életben
Rádtalál az egyetlen"
Gesztusok. Szavak. Hirtelen feltámadt érzések a lopott ölelések, csókok viharában. Nem a tied, tudod nem birtoklod szívét, talán gondolatait sem, de abban a pillanatban és abban a helyzetben nem számit senki és semmi más. A simogatásba beleborzongsz, a csókokba beleőrülsz elveszítve józan eszed, életed és erkölcsi meggyőződésed kormánya felett az uralmat. Megismered vágyaid féktelenségét, s csak akkor jössz rá mit tettél, ha már elnyelt az örvény. Ezer év vagy egy pillanat mit sem számít, amikor úgy gondolod megtanultál az élet tengerében úszni-csak úgy mint mások. Lőttek az egyéniségnek, az egyediségenek? Vagy bolond aki kérdezi? Szerelem ez? Fizikai vágy? Léket kapott az acél hajó s győzzed befoldozni közömbösséggel, apátiával, ha tudod.
Lágy, simogató szellő egy sárga levelekkel borított őszi kertben, ahol a madarak a te neved ciripelik és pillantásuk melegséggel, biztonsággal tölt el. Ha arcodba csap is néhány ág a stabil fa alatt ahol ülsz, mégis tudod: a gyanta begyógyítja majd az így szerzett sebet és a többire is gyógyír lesz. Aztán felkap az orkán és elragad magával soha nem látott helyekre, felforr a véred, a szíved vadul zakatol s kiált még többért. Gondosan ápolod, öntözöd a kis kertet, ellátod a kismadarakat-önmagadból táplalod őket.Ez lesz az...Ő lesz az életed.
2 megjegyzés:
ez a kedvencem:) tisztan emlekszek az info orara mikor ezt elox olvastam, h mi jutott eszembe. beszeltem errol vkivel aki ugyancsak ir, hogy sose tudtam egy normalis velemenyt mondani egy versrol vagy egy ilyen irasrol, vmi elemzesszerut, csak annyit tudok h van egy oan pont mikor olvasom h Na ezaz, ezt vki nyers erzesekbol irta le..es sikerult ugy leirja h engem is 'megcsap' mert oan eros. es az en kis sajat velemenyem az h ez a tulajdonsag teszi nagyon jova az irast
gratulalok :)
Megjegyzés küldése