Nero

Nézte, nézte
nézte a halált
látta
látta a halált a maga egyszerűségében
s ez egyszerűségben oly nagy csoda rejlett
reményt, halandóságot-
mindent elfelejtett

A fekete özvegy

Vágyom…
Mily hitvány egy álom
Vágyom…
Ah, dobj át a rácson
Vágyom…
Hűs szád a számon

Érzem,
Megbénít engem
Zakatoló vad szíved
Minden kéjes dobbanása
Hozzám simult tested
Ziháló szent leheleted
Tiltott tájakon kutató
Titkok nyitját matató
Ideges, remegő ujjad

Vágyom…
Mily hitvány egy álom
Vágyom…
Ah, dobj át a rácson
Vágyom…
Hűs szád a számon

Lehull a lepel,
S a delejező kehely
Sikítva nyeli el
Az őt bitorló dárdát
Újra és újra
Áttörve két évtizedes gátat
Én hódítóm, uralkodj hát
Testem harci mezején
Nőiségem szentélyén

Vágyom…
Mily hitvány egy álom
Vágyom…
Ah, dobj át a rácson
Vágyom…
Hűs szád a számon

Lázban eggyé vált testek
Egymásban mindkettő reszket
Izzadtság csepeg le a lepelre
Zöld fény villan –
A mámor elillan
Élő szív dobog a kézben
Merevség a lélek tükrében
Kaján mosoly
Mély sóhaj

- Vágyom…
Mily hitvány egy álom!
Vágyom…
Ah, dobj át a rácson!
Vágyom
hűs szád a számon…

Ballag az idő a sineken

Ballag az idő a síneken
A hátán fagy
Előtte hamu
Körötte csend és kereszt

Ballag az idő a
percek lángot kapnak
megrezzen a test
s benne lelket rekeszt

Ballag az idő
Emlékek, képek
Őrzője ő
Bilincséből ki nem ereszt

Ballag az
ki menni nem tud
belül megdobban az ólom
vért könnyben fereszt

Ballag…

Bal-