Ünnepélyes csend. A soron következő tanuló felolvassa a rábízott szövegrészletet, meggyúlnak a gyertyák, elhangzik egy ének, a gyertyákat eloltják. A tanár könnyező szemmel elmondja érzéseit, emlékeit amelyeket a pillanat hatása ébresztett benne, aztán kicsengetnek. A diákok rohangálnak, nevetgélnek, dicsérik egymás „ünneplőruháját”, a holnapot tervezik, mintha tegnapjuk nem is lett volna. Kár volt a gyertyákért. Sokkal hasznosabban is fel lehetett volna használni őket, például egy relaxáló fürdőzés közben. Abban legalább semmi álszentség nincs, azt mélyen átérzi mindenki.
De miről is beszélek? Mit is kellene átérezni? Ja, hogy március 15, október 6, október 23 és hasonló sokat emlegetett dátumokról van szó! Rögtön beugrik, hogy minden évben összeállítunk ilyenkor egy szerepet, és a buli az egészben az, hogy egész nap nem tanulunk semmit. S azt se róhatja fel senki, hogy nem tudjuk mikor mi történt: 1848 március 15-én „valami márciusi ifjak felolvasták a 12 pontot és elkezdődött a szabadságharc”, aztán 1849 október 6-án „kivégezték a 13 aradi vértanút”, és ennyit bőven elég tudni „amúgy sem vagyok jó töriből.”
Persze, hát így már minden más, ha az embert nem érdekli, akkor az felmenti a történelem fontosabb mozzanatainak ismeretei alól. Mint ahogy a törvények nem ismerete is felment azok be nem tartása alól, ugye. S ugyan a mai rohanó, Európa-központú világunkban miért kellene még tudni ki volt Kossuth Lajos, mit hagyott ránk Széchenyi István, és miről „papoltak” örök életű költőink? Hazaszeretet, hazafiság, magyarnak lenni, ősi mondák, a hagyományaink „annyira ódivatúak”. Ma már a Halloween és a Valentin nap a nyerő, azt ünnepli az egész Föld, nehogy kimaradjunk belőle pont mi. Lépést kell tartanunk a világ fejlődésével, nem megmaradni a megemlékezéseknél holmi történelmi események/dátumok miatt. Azok úgyis olyan unalmasak. Még csak meg se próbálj magyar lenni és átérezni őseink, a sok hős értünk, szabadságunkért kiontott véráldozatát, akik halált megvető bátorsággal néztek szembe a célkereszttel.
Gyerünk, olvadj be a nem magyarkodók csordájába, hiszen úgy leszel igazán menő, ha két kézzel kitéped magad gyökereidből, és elszáradsz a globalizáció óriási kertjében embermilliókkal együtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése