Szellő ring lágyan a táj ölén
Suttog fülembe édes szavakat
Én figyelem, s félek nagyon:
Utólér az alkonyat.
Szivem kitárom neki
Jöjjön minek jönni kell:
Vagy fogadjon szivébe
Vagy fájdalom égessen el.
Innen nincsen visszaút
Meghátrálni nem lehet
Odaadtam, s birtokolja
Bizalmamat s lelkemet.
Megérdemel többet, oh többet ennél
Az édes hajnali szél
Pajkos, ám nem eljátszó
S nem hiába biztató.
Más kertjében fújdogál most
Az oly rég várt szellő
Ám nem adom fel, hisz tudom:
Az én időm is eljő.
S ha eljő, oh boldogság
Lényem tied egészen
Olyan lesz mint egy álom,
S majd egy pofon kell, mi felébresszen.
Kis szellő fújdogálj hát
Ringasd öledben a kertet
A szivem nem fáj s nem is vár
Tőled ennél többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése