Utólért az alkonyat
Szivem roskad súlya alatt
A hajnali szél orkánná vált
Szelid szava csúf átokká
Végig ott volt a szemcse
Mit hordozott magával egyre
De én nem láttam, csak éreztem
S reménytelenül reméltem.
Hittem, hittem benne,
Hogy mégis igaz a mese...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése