Büszke hegy mered fel az égbe
Orrát magasan fenn hordja
Szinte a felhőket karcolja vele
De most lenéz egy pillanatra.
Patak hűs vize mellett
Millió szép kis virág
De amit a hegy szemlél
Az más volt mint a többi száz
Vidám huncutsággal nevetett fel a Napra
S az visszamosolygott rá
Néha dilis volt a virágocska
De épp ez illett hozzá
Te voltál az a kis virág
Legkülönb az összes közül
Téged senki nem pótolhat
Ilyen csak te vagy egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése