Az utolsó előtti menstruáló nőről

(részlet)

Már két hete szűntelen terhességben élek. Mikor felkelek kifeszítem a bugyimat, s észveszejtve keresek rajta legalább egy csepp vért. S persze, hogy nincs ott semmi. Bassza meg! Felrántom. Szisszenés.

Ez ismétlődik mindahányszor pisilni kell mennem. Székletem már nem volt egy hete, azt hiszem. Vagy legalább valami barna folyadék piszkítaná be a fehérneműt. Igen, igen. Az lenne a legjobb, ha méhrákos lennék, akkor már nem bánnám, hogy nem jön meg. Legfeljebb felvágnak, vagy kemoterápia, bánom is én! De az se érdekel, ha meghalok.

Tegnap széttéptem a bugyimat. Feküdtem az ágyon, s a hasamat nyomogattam: van benne élet? Hol kell kiszorítani belőle? (Egyszer G. is felajánlotta: a hasamba rúg, hogy menjen el a baba. Mindketten mosolyogtunk.) Lehunyt szemhéjam vásznára lefestettem  képzeletemmel a petevezetékeimet úgy, ahogy a biológiakönyvekben láttam. Hipnotizálni próbáltam őket, úgy gondoltam, ha elég erősen akarom majd elönt a vér. Elvégre csak akarni kell, és minden sikerül…nem?

Eszelősen figyeltem minden moccanását a testemnek. A mellbimbóimat nyomogattam. Örültem, hogy fáj: ez jó jel! A hasam alját figyeltem. Mindjárt, mindjárt mocorogni kezd valami. Hol a francban késik már az a görcs? Szükségem van rá. Jöjjön már az a valami, ami görcsbe rándítja a petéimet! Én nem akarok tudni járni! Mintha…talán most… Igen, ha nagyon erősen koncentrálok, akkor egy kicsikét fáj is. S ha nem figyelek rá? Egy kicsit akkor is.Már csak a felbugyogó váladék hiányzik a hüvelyemből.

A nemiszervem minden sejtjét munkába állítottam, hogy riadóztassanak a legkisebb nedvesség érzékelésekor. Ebben a feszült állapotban ültem órakig. A szemeim már sajogtak a szorítástól. A pixeltestű kígyók egymást falták a sötétben. S akkor megtörtént: a vaginám tájékáról egy buborékot éreztem. Felrántottam a takarót, becsaptam magam mögött a wc ajtót, a fenekem az ülökére.

Nem tudom mennyi idő telt el, de mikor tudatomhoz tértem a szemeim a két öklömre meredtek. A kettészakított fehér pamut széleit szorongatták. Ringatóztam. Vagy szédültem. Nem tudom.  A hasadékon keresztül a csempék közti zöld labirintust figyeltem, hogy merre tart. Ennek véget kell vetni. Levettem a bugyimat. A tükör elé álltam. Belenéztem: egy pofon vágott én meredt onnan rám. Fejezd be ezt a marhaságot, ember! Hagyd abba, bazd meg! Hagyd abba!

A szobába visszatérve rápillantottam a telefonomra: csak öt perc telt el mióta lefeküdtem az ágyra.

Jelenlét

Jelenlét

Szereplők:

Jobb kéz, alkar,  izmok, tenyér, kézfej, ököl

Bal kéz, izmok, tenyér, könyök, kézfej, ököl

Jobb láb, izmok, csontok, lábfej

Bal láb, izmok, csontok, lábfej

Jobb fenékpofa

Bal fenékpofa

Gége

Száj

Fej

Test, Meztelen test

Csomó

Utolsó jelen(l)et

(Helyszín: Mosdó, fehér falakkal. A helyiség egy wc ülőke, piszoár, mosdó kagyló, e felett egy megrepedt, koszos tükör. Megsárgult, foltonként fehér fürdőkád. Oldalt kis kerek ablak.)

Test: (a WC csészén ül, kissé előregörnyedt testtartásban)

Jobb kéz: (Jobb combra könyököl)

Jobb ököl: (megtámasztja Fej állát, pontos pozíciója: Száj előtt, azt eltakarva)

Bal kéz: (lazán, Bal térden fekszik, előrenyújtózkodva, elernyedt állapotban)

Fej: (tekintete előremered)

Test: (Jobb lábat és Bal lábat a WC csésze ívével, hozzászorítva, párhuzamosan tartja.  Néha kissé összerezzen, lopva kipillant az oldalt levő kis kerek ablakon. A tükörben széthasad Fej arca. A nadrág Jobb és Bal lábszáron félig lehúzva. Talán most sikerül.)

Bal kézfej: (megmarkolja Test felső részén levő ruhaneműt)

Bal izmok: (lassan összehúzódnak)

Bal kéz: (kezdi felhúzni a ruhaneműt Test púpjáig. Visszaereszti. Újra elkezdi lassan felhúzni)

Bal könyök: (segít a folyamaton)

Bal kéz: (áthúzza Fejen a ruhaneműt, lehúzza Jobb kézről, Bal és Jobb lábfej elé dobja. )

Test: (visszahelyezkedik az eredeti pozícióba, remeg)

Bal kézfej: (megoldja Test nadrágján a felső gombot, lehúzza a cipzárt)

Bal kéz: (közreműködik a folyamatban)

Bal fenékpofa, Jobb fenékpofa: (enyhén megemelkednek)

Bal kéz: (lehúzza a bugyit a nadrággal együtt Jobb és Bal fenékpofáról, Jobb és Bal lábról, lefejti Jobb és Bal lábfejről, végül ezek elé dobja)

Meztelen test: (visszaerőlteti magát a kezdő helyzetbe, remeg)

Fej: (lassan lecsúszik Jobb alkaron Jobb könyökének hajlatába)

Jobb tenyér: (Fej tarkóját lenyomva Test mellére szorítja azt)

Bal kéz: (megemelkedik)

Bal tenyér: (ráhelyezkedik Jobb tenyérre)

Jobb és Bal kéz izmai: (összehúzódnak, erőteljesen nyomják Fej tarkóját)

Fej: (enyhén rángatózik a nyomás alatt)

Jobb combizom: (összehúzódik, megemeli Jobb combcsontot)

Jobb térdkalács: (hozzákényszeríti Jobb combizom vádliját a felső Jobb combizmokhoz)

Jobb lábfej: (stabilitást keres a WC csésze szélén)

Bal combizom: (összehúzódik, megemeli Bal combcsontot)

Bal térdkalács: (hozzákényszeríti Bal combizom vádliját a felső Bal combizmokhoz)

Bal lábfej: (stabilitást keres a WC csésze szélén)

A világítás kezd elhalványulni a szélektől kezdve, míg a sötétség teljesen el nem lepi a WC csészén gubbasztó Csomót.

Utolsó előtti jelen(l)et

(Helyszín: hálószoba. A falakon körbe felragasztva kivágott újságcikkek. Egy íróasztal, rajta papírhalom és hamutárca, ami tele van félig vagy teljesen elszívott cigarettacsikkekkel, a hamu szétszóródott az iratokon. Ezek mellett egy laptop, amelynek képernyőjén a facebook kezdőoldala állandó mozgásban van, percenként frissül újabb bejegyzésekkel, hivatkozásokkal, videókkal, képekkel. A rádióból a Status Quo In the Army Now című száma hallatszik.  A Winamp a Black együttes Wonderful Life-jával próbálja túlharsogni a rádiót. Vetetlen ágy, a lepedő összegyűrve, kispárna a földön vérfoltokkal, takaró a falhoz gyömöszölve. Vele szemben egy közepes magasságú szekrényen televízió. A hírcsatorna ömlik. A szoba közepén szőnyeg, rajta hányástócsa, amelyből a hányáserecskék folydogálnak, szétáramlanak a szövet rojtjain. Itt-ott elszórva sörös flakonok és üvegek.)

Utolsó jelen(l)et

(Helyszín: Mosdó, fehér falakkal. A helyiség egy wc ülőke, piszoár, mosdó kagyló, e felett egy megrepedt, koszos tükör. Megsárgult, foltonként fehér fürdőkád. Oldalt kis kerek ablak. A csapból forró víz folyik a kádba.)

Test: (a kád előtt áll)

Jobb kéz, Bal kéz: (egymáson keresztbefonódva, Test mellén)

Jobb ököl, Bal ököl: (szorítva)

Jobb kézfej, Bal kézfej: (kibontakoznak, ujjaik lefele másznak a testen, megmarkolják a felső ruhanemű szegélyét)

Jobb ököl, Bal ököl: (szorítva)

Jobb kéz, Bal kéz: (keresztülhúzzák a ruhaneműt Test felső részén, Jobb kézen, Bal kézen. Összetűrögetik gondosan, leteszik a földre, a kád elé.)

Jobb és Bal alkar, izom, könyök, tenyér, ököl: (közreműködnek a folyamatban)

A csapból forró víz folyik a kádba.

Jobb kézfej, Bal kézfej: (megoldják Test nadrágján a gombot, lehúzzál a cipzárt. Megmarkolják Test csípőjén a nadrág szélét)

Jobb ököl, Bal ököl: (szorítva)

Jobb kéz, Bal kéz: (legyűrik a nadrág szárait Jobb és Bal lábfejig)

Jobb  és bal alkar,  izmok, tenyér, kézfej, ököl: (segítenek a folyamatban)

Jobb lábfej, Bal lábfej: (kibújnak a nadrágból)

Csomó: (remeg)

Test: (kiegyenesedik Csomóból)

Jobb kéz, Bal kéz: (Összetűrögetik gondosan a nadrágot, leteszik a földre, a kád elé.)

Jobb és Bal alkar, izom, könyök, tenyér, ököl: (közreműködnek a folyamatban)

A csapból forró víz folyik a kádba.

Jobb kézfej, Bal kézfej: (kiszabadítják Jobb és Bal fenékpofák közül a bugyit. Megmarkolják Test csípőjén a bugyi szélét)

Jobb ököl, Bal ököl: (szorítva)

Jobb kéz, Bal kéz: (legyűrik a bugyit Jobb és Bal lábfejig)

Jobb  és bal alkar,  izmok, tenyér, kézfej, ököl: (segítenek a folyamatban)

Jobb lábfej, Bal lábfej: (kibújnak a bugyiból)

Csomó: (remeg)

Test: (kiegyenesedik Csomóból)

Jobb kéz, Bal kéz: (Összetűrögetik gondosan a bugyit, leteszik a földre, a kád elé.)

Jobb és Bal alkar, izom, könyök, tenyér, ököl: (közreműködnek a folyamatban)

A csapból forró víz folyik a kádba.

Jobb kézfej, Bal kézfej: (megkapaszkodik a kád széleiben)

Jobb ököl, Bal ököl: (szorítva)

Jobb láb: (belesüllyed a vízbe)

Jobb láb, Jobb kéz, Bal kéz, izmok: (a kád fölé lökik Testet)

Jobb láb: (remeg)

Bal láb: (belesüllyed a vízbe)

Jobb láb, Bal láb: (egyenesen áll)

Jobb kéz, Bal kéz: (Testhez tapadva, kinyújtva)

Fej: (előre mered)

Meztelen test: (remeg)

Jobb láb, Bal láb: (megfordítják Testet a kád végével szembe)

Izmok: (összehúzódnak, ülő helyzetbe kényszerítik Testet)

A víz kiloccsan. A csapból forró víz folyik a kádba.

Jobb láb, Bal láb: (kiegyenesednek, egymáshoz tapadnak párhuzamos helyzetben)

Jobb kéz: (elmozdul balra)

Jobb kézfej: (megmarkolja a szivacsot)

Jobb ököl: (szorítva)

Jobb kéz: (belemeríti a vízbe a szivacsot, kiemeli a vízből, Fej fölé viszi, ráhelyezi)

Jobb kéz izmai: (Szétnyomják a szivacsot Fej tetején)

A vízerecskék végigcsordogálnak Fej arcán. Fej szeme követi a csorgást.

Jobb kéz: (elmozdul balra)

Jobb kézfej: (megmarkolja a szivacsot)

Jobb ököl: (szorítva)

Jobb kéz: (belemeríti a vízbe a szivacsot, kiemeli a vízből, Fej fölé viszi, ráhelyezi)

Jobb kéz izmai: (Szétnyomják a szivacsot Fej tetején)

A vízerecskék végigcsordogálnak Fej arcán. Fej szeme követi a csorgást.

Jobb kéz: (elmozdul balra)

Jobb kézfej: (megmarkolja a szivacsot)

Jobb ököl: (szorítva)

Jobb kéz: (belemeríti a vízbe a szivacsot, kiemeli a vízből, Fej fölé viszi, ráhelyezi)

Jobb kéz izmai: (Szétnyomják a szivacsot Fej tetején)

A vízerecskék végigcsordogálnak Fej arcán. Fej szeme követi a csorgást.

Jobb kéz: (elmozdul balra)

Jobb kézfej: (megmarkolja a szivacsot)

Jobb ököl: (szorítva)

Jobb kéz: (belemeríti a vízbe a szivacsot, kiemeli a vízből, Fej fölé viszi, ráhelyezi)

Jobb kéz izmai: (Szétnyomják a szivacsot Fej tetején)

A vízerecskék végigcsordogálnak Fej arcán. Fej szeme követi a csorgást.

Száj: (mosolyra húzódik, majd nevet) Azta! Versenypisi! (nevet szélesre nyitva ajkait)

Gége: (mohón nyeli Szájból áramló vizet)

Pupilla: (kitágul)

A csapból forró víz folyik a kádba.

Meztelen test: (kirántja magát a kádból, végigtapos a ruháin, a piszoárhoz szalad. Kifeszíti a helyéről, átöleli, visszaszalad a kádhoz, belöki magát a vízbe)

A víz kiloccsan. A csapból forró víz folyik a kádba.

Test: (90 fokban elforgatja a piszoárt, belemeríti a vízbe, a szájához emeli, belecsorgatja, nyeli az ebből kifolyó vizet)

A fürdőszoba lefolyik a tükrön.

A forró víz ellepi a ruhákat. 

puha ajkán fekszik a testem, s nem félek, hogy egyszer majd kiköpi a cafatom. nem nézünk egymásra és mégis teljesen egyek vagyunk: két meztelen valóság. ő a pikkelyezett égen - én a szürreális földön. nem fázom. csak a perverz vágy húzza össze testemet, mellyel nem lenni igyekszek. s ő mintha szólni akarna, mintha mosolyogna, mintha néma alakjával akarna magába fogadni. fog(?) adni(?) vagy...az lehet én vagyok. s én feszítem szét elfordulásommal a lét tereit oly tágassá, hogy érzem megfulok. tőle. szűk. -ség. 

s te meg játékra buzdítassz. itt e tömény üresség között.

Éjszak(m)a

Csak egy este volt. Ugyanolyan utcalámpa-világitotta este, mint a többi, amikor az ember már kicsit fáradtan a munkából vagy részegen a kocsmából tér haza. Vagy ki honnan. De az is lehet, hogy csak most indul hálót vetni. Ritka vizcseppek csendültek meg a tömbházak csatornáin, néha suhant el egy-egy autó(hogy hova mennek...?) a tücskök versenyt ciripeltek az ugató kutyákkal. Egy távoli vonat tülkölésére mintegy válaszként érkezett az orditás valahonnan az egyik udvarból...ám lehet, nem is orditás volt az, csak megemelt hangerősségével nyomatékositani szeretett volna az illető valamit. Lehet épp most illetett meg valakit.

Szóval szokásos esti csend és béke honolt. Csak az ő cipője súrolta a járdán az apró odatévedt kavicsokat és ropogtatta a kis gallyakat. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy kisgyerek sir, de iszonyú csúnyán, mintha a hisztijével el akarná érni, hogy az anyuka (szive) meglágyuljon. Szinte megörült neki, egy percre ki is üresedett (a szive), keresni kezdte hol van az, akinek még őrá is szüksége lehet. Aztán visszahajtotta fejét a mellére. Csak két párosodó macska. Igen. Legalább nekik ma jó éjszakájuk van, gondolta és egyik zsebre dugott kezével megérintette a nemiszervét, hogy megvan-e még.  Hát persze, hogy meg, de minek?

Leült a padra, s bele kellett fogózzon fél kézzel a pad támlájába, mert megszédült egy hirtelen jött gondolattól. Már megint ugyanaz a fájóan üres érzés. Ugyanaz a magányszag. Másik kezével hátra-hátra simitotta csapzott haját, mintha zavarta volna a látásban, vagy bármiben. Émelygett a gyomra, hirtelen hányingere lett, de nem segitett önmagán, tudta, hogy ez a lelkéből jön. Mindig ez történik, ha megölnek benne valamit. Minden alkalommal salakanyaggá rothad és kikivánkozik. Csak most nem tudni hogyan tovább, de nem is baj. Egyelőre maradjon minden igy aztán...aztán lesz valami.

-          Szia! – köszönt rá egy hiányos öltözetű nőszemély, jobb csipőjét kihivóan előretolva.Flegmán rágózott, miközben beleszivott cigarettájába. Lefele fújta a füstöt.

-          Szia! – rápillantott, majd újra gondolataiba merült.

-          Nem szeretnél valamit, szépfiú? – egy könnyed, kacér mozdulattal leült a padra a fiú mellé, jobb lábát átvetve a balon, csipőig érő szoknyáját mégjobban feltürve, az áttetsző harisnyán keresztül jól látszott a vénuszdombja és a leborotválatlan szeméremszőrzete.

-          Maximum annyit, hogy békénhagyj. Miért nem keresel egy rendes állást? – rá se nézett, úgy mondta.

-          Ej, de durcik vagyunk ma, na gyere anyucihoz, panaszold el mi bánt! – csücsöritett s melleit érzékien hozzádörzsölte a férfihez miközben fél kezével beletúrt a hajába.

-          Vedd le rólam a kezed! Pfaj, úgy viselkedsz mint egy...-ránézett, s egy pillanatra mintha a medúza kővé dermesztő kigyószemébe meredt volna, olyan eszelős semmibenéző formát vettek fel szemgolyói, majd hirtelen kitörő nevetésbe fojtotta az elkezdett gondolatot – de mit is beszélek, tisztára meghülyültem! Hát persze...hisz egyértelmű!

-          Jesszus Maris, hát te nem vagy komplett.- kihasználta az időt mig beleszivott mélyen a maradék fél szál cigarettájába, hogy oldja valamivel a hangulatot- Tudod: mint aki komp akart lenni csak nem komp lett!-nevetgéni kezdett, de látta, hogy a fiú nem reagál- Na figyu, bármilyen is vagy, nekem megfelelsz!De komolyan! Gyere már! Nem szeretnél egy menetet?Igérem, hogy olyat tudok nyújtani amit eddig még senki! Leszek a szolgád! Vagy karmoló vadmacska, nyau! De ha szeretnéd eljátszom neked, hogy szüzike vagyok és te vagy az első és lllllegnagyobb szerelmem!– szinészkedett, enyelgett, de amaz  csak felhümmögött egyet , s egy fél pillantáson kivül többre nem méltatta. Még a péniszénél se látszik semmi mozgás, pedig igazán ,,kitett magáért’’. Hát ez nem mond semmit...aha! Ravasz fickó! –Nah figyu! Tudom én, hogy mire megy ki a játék!  Csak mert olyan édi kis fejed van s annyira birom a zakkantságodat csak most csak neked féláron megbeszélhetjük a dolgot!- még mindig semmi a himbijénél. De lehet, csak a sötétben nem látszik...

-          Hé, mit művelsz? Veszed el a kezed!

-          Naa ne mondd, hogy nem élvezted...minden pasi szereti, ha kényeztetik a kicsi főnöküket...vagy táncsak nem vagy zöldbogyó? Isteneeem egy ártatlanka, de hiszen...-idegesen-gúnyosan felnevetett, elnyomta a csikket a pad alján es könnyedén elpöccintette, közben fél szemmel állandóan végigpásztázta a mellette ülő idegen testet. Pedig neki mindenki ismerőse volt.

-          Dugtam már, oké? Csak én nem szeretem ha...különben is mit élvezel te azon, hogy fogod más pasik farkát?

-          Azt élvezem, hogy te élvezel...-rosszul sikerült kihivó félmosollyal, aztán- na gyere bassz már meg ne kéresd magad!

Az ifjú felegyenesedett tartással üresen ránézett, aztan mintha meggondolta volna magát feléfordulva meglovagolta a padot.

-          Mondd csak, mennyit keresel te egy ilyen alkalommal?

-          Mmmmikor mennyit...de ehhez semmi közöd. Na lesz dugás, vagy ne fárasszam itt tovább magam?

-          Van stricid,  vagy egyedül dolgozol...? Persze, gondolom csak kell legyen, mert máskülönben tuti nem engednék, hogy itt vadászgass...

-          Na mostmár dugulj el, értve vagyok? Itt a pinám, meg a szám, bárhogy kielégitelek, árengedményt is adok, mi a faszom kell még?

-          Ha lenne neked olyan... Hmm...és ha üt is miért éri meg neked? Miért nem keresel rendes állást?-nyugodt hangon, merengően mondta, állát megtámasztva valahova a messzeségbe nézett.

-          Rendes állást? Azt hiszem, kisapám, te nem tudod mit beszélsz...Nézz rám: cigány vagyok, hova vennének fel?

-          Bárhova, érted. Takaritani, növényt gondozni, utcát seperni, a földekre...bármit, csak ne ezt a megalázó munkát... – mondta ahogy életuntan ránézett az asszonyra bal arcát tenyerébe süllyesztve.  A másik kezével szórakozottan az ingjét gyürögette a szive fölött.

-          Hé, vegyél vissza egy kicsit az arcodból, világos? Ebből jön csak lóvé, hogy éhen ne dögöljek!

-          Kereshetnél bármi mással is, senki nem kényszerit, hogy ezt tedd.

-          Hogyne kényszeritene? A szükség vitt rá, ne gondold, hogy ezt akartam, nem értek én semmi máshoz. Még süldő jány voltam aztán a faterom úgy fizette ki az adósságát a helyi kocsmában, hogy odaadott a tulajnak egy alkalomra. Aztán meg többre is. Nagyon faja volt egy tizenéves lánynak, nem mondom, dehát nálunk ez a szokás. Ha jánynak születtél az apád szolgája vagy, mig megvesz tőle egy másik pasi, érted, nem? Utána már ő tesz veled, amit akar. – Újból rágyújtott. Hosszúkat szivott belőle, mintha sietne valahova. Közben összehúzta szemöldökét, mert a filternél már nagyon erős volt még az ő sokat próbált tüdejének is. Vagy ki tudja milyen keserűt szivott a cigarettával magába. Aztán a még parázsló csikket elnyomta a pad alján, majd messze eldobta. -  ez a munka semmivel sem rosszabb, mintha lenne egy uram, aki verne azért, hogy eltart. Meg parancsra szét kéne pakoljam a lábam mikor nincs is kedvem. Igy legalább fizetnek is érte.- hamis önelégült mosollyal tekergette az egyik vállára omló megviselt, bagószagtól és nyomortól bűzlő hajtincsét, majd gondolt egyet és rágyújtott mégegy cigarettára.

-          Túl sokat mérgezed magad.

-          Kisapám, ne szóljál már bele, értve vagyok? Amúgy meg az én testem.

-          De rám is száll a füst. A testeddel meg hogy mit csinálsz, arról hallottad a vélemenyemet...Még fiatal vagy, bármi másba beletanulhatnál. Kötetlen vagy, előtted az egész élet, tele lehetőségekkel.

-          Meg tele három éhes pulyával akik bőgnek a kajáért. Nem lökhetem be nekik, hogy figyeljetek, ma nincs kaja, mer anya kultúrálódik. Eh, nem tudod te mit habratyolsz itt.

-          Még gyerekeid is vannak? –kapta fel a fejét a fiatalember- Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? Édesanyaként itt szobrozol és olyan örömöket adsz el, amik nem is a tieid?- hevesen gesztikulálni kezdett, mintha az egész világot tanuként akarná hivni két kezével és szúrós tekintetével, melyett a megszeppent cigányasszonynak szegezett -  A gyermekek meg majd járhatnak lesütött szemmel, hogy az anyjukat minden második utcában élő ember lefektette, s majd találgatnak, hogy vajon melyiknek ki az apja, mert ha férjed nincs, gondolom nem ugyanattól a férfitől vannak. Hát milyen életet szántál nekik, mi? Nem szégyelled magad?

Az ifjú lángoló tekintetétől mindketten megijedtek. Örömöt nem lehet eladni, miért nem érti meg senki? Amit nem birtokolunk, azt nem tudjuk, nincs jogunk eladni. Odaadni...azt igen...de eladni? Miért akar valaki olyat eladni, ami mást illet meg? Nem az övé a boldogságom, nem volt joga eladni. Nincs joga  a testét eladni, mert vele megy a lelke egy része is. S vele együtt engem is elad...mindent elad. S most még ez a cigány is...

-          Hé...én sem vagyok odáig ettől, vágod? – mondta az, s a félig elszivott cigarettát ledobta a földre, s elnyomta. Valahogy nem kivánta most. A lábait egymás mellé tette, majd elsimitotta rajta a felgyűrt szoknyát. Többször is végigsimitotta két kezével egészen térdig, mintha most akarná kivasalni, közben bűnbánó tekintettel nézett maga elé.

-          Akkor meg csinálj valamit könyörgöm! Mi lesz ha...ha egyszer az egyik férfit rossz passzban kapod és jól megver? ...

-          Már...

-          ...holtig! Vagy az egyik mérgében előkapja a fegyverét és lelő, mert nem jól teljesitettél...

-          De...

-          ...vagy megkéselnek, megmérgeznek...

-          Én...

-          ...vagy összednek egy halomra a többi utcalánnyal, és megölnek!  Mi lesz akkor a gyermekeiddel? Mire kelnek fel reggel? Hogy az anyjuk képe ott virit majd az újságban a kékfény rovatban? Vagy élettelenül, megalázva az egyik szemetesben? Mi? Válaszolj!

-          Jól van már, fogd be! Fogd be már végre! Hülye barom, nem tudsz te semmit! – felugrott a padról és zokogva elrohant.

Lehet, hogy túl kemény voltam, de meg kellett értse. Legalább egy utcalánnyal kevesebb. Mivel magára maradt, a kinzó gondolatok újra célba vették, ő pedig tűrte. Tűrt ő egész életében. Homlokát tenyerébe süllyesztve. De az aszfalt száraz maradt megint.

Két nap múlva ugyanoda ült le egy újsággal a kezében. Új albérletet keresett. Szemébe tűnt az első oldalon több mint egy tucat nő képe. Elolvasta a főcimet: Brutális bosszú: több mint tiz prostituáltat gyilkolt meg a csalódott férj. Hmmm, igen, gondolta magában...igy is lehetett volna. Keserűen mosolygott. A múlt esti cigánylány pedig visszanevetett rá a képről.

Trikolor

Trikolor

Piros, sárga, kék
Zászló
Épületek
Utcakövek
Kirakatok
Plakátok
Szemetes kukák
Még wc papir is, reméltük
Erről eddig csak Kolozsváron hallottam
De ma Szatmáron is szembementem vele
Vassal összefogott trikolor fakerités mellett
Trikolor fapad vaslábakkal a földbe erősitve
Mellettük az utcán egy magyarországi rendszámú autó
Várta tulajdonosát útrakészen
(Szatmárnémeti , 2011.07.05)

Gyökér (Fényképek)

A szürke, koszos utcán hevert.
Továbbmentem, nem érdekelt.
Aztán rájöttem, hogy ez nem is igaz, hazudtam magamnak
S neki is, és ez jobban bántott,
Hát magamhoz emeltem gyengéden
Mig ő
Rücskös testével
Megtépázott törzsével(látszott sokáig gyötörte aki kicsavarta a helyéről)
A szélrózsa minden irányába mutató törött ágacskáival
Kis fejével
Két karjával az égre meredt
(Szatmárnémeti , 2011.07.05)

Csillagfény

Úgy tartja a népi bölcsesség, hogy ha valaki hullócsillagot lát, egy kívánsága teljesül. Mi okozhat nagyobb boldogságot egy kis lény világrajövetelénél? Isten ilyenkor az embernek ajándékozza két hőn dédelgetett csillagát, amely megszületése után a gyermek szeméből világít a szülőre. Ez a két, parányi, fényes csillag a hírnöke annak, hogy az Úr nem hagyja elveszni azt, aki hozzátartozik, mert ha a felnőtt szeméből ki is veszett a fény, új erőt nyerhet kicsinyére nézve.

Sajnos sok ember nem veszi ezt észre, hanem hajszolja magát tovább, panaszkodva rossz sorsára és kétségbeesik egy-egy akadály előtt. Néha odáig vetemedik, hogy önmagában a sorsot szidja a rosszkor jött gyermekáldásért. Pedig tudniuk kellene, hogy ajándékok. Mindenki Isten ajándéka valaki más számára. Egyedi, különleges ajándék, amit kibontani csak szeretettel lehet. És van, akit nagyon sok szeretettel, de ekkor a szülő meg is kapja hozzá az erőt.

A szemészeti korház csigalépcsője vezet ahhoz a folyosóhoz, amelyre a betegek szalonjai nyílnak. Általában csendes, csak akkor élénkül fel, ha egy-egy félig bekötött szemű gyerkőc vidáman végigfut rajta az utána loholó anyukájával.

Az a hétfő is ilyen csendes, mosolygós reggellel kezdődött, amikor egy újabb édesanya jelent meg a folyosón, karjában csemetéjével. Fürkésző tekintete a 38-as számú ajtót kereste. Meg is találta könnyedén, és szólt az ügyeletes nővérnek, hogy megérkeztek. Amaz egy székre tessékelte őket az ablak mellett, mivel még minden ágy tele volt, és megsürgetett egy épp haza készülő nőt rájuk mutatva. A friss jövevények egészen úgy viselkedtek, mintha egyedül lennének, mintha másnap nem is kerülne sor a műtétre. A kislány két év körülinek látszott, fejecskéjét gesztenyeszínű fürtök borították. Barna, apró, kancsal szemecskéit le se vette hosszú, vörös hajú édesanyjáról, aki vékony termete ellenére állandóan karjában tartotta a leánykát, és különböző játékokat talált ki csemetéje szórakoztatására. ,,Hopp, Annuska! Hopp Mariska! Ne szaladj el kis nyulacska!” –a térdén lovagoltatta, majd a mondóka végére hirtelen a magasba emelte, amit a gyermek csilingelő gügyögéssel hálált meg. Pillangót rajzolt a kislány ujjaival az ablakra, és együtt várták, hogy egyszer csak, huss! Elszáll.

Az asszonyok a betegszobából oda-odapillantottak, megmosolyogták és mindegyik megállapította magában, hogy ez igen! Van türelme a hölgynek! Nem úgy, mint annak a másiknak ott a szekrény mellett, aki állandóan ki-be rohangál, és úgy kell utána menni, hogy sír a gyereke! Vagy mint aki épp tegnap ment el. Na, az ott ült a kislány mellett, de állandóan ráparancsolt, hogy csitt legyen, ne hozza szégyenbe az emberek előtt. De ez a kismama egészen nyugodtnak és boldognak látszik, jó rájuk nézni. Még a nővér is elmélázott rajtuk egy keveset, majd észbekapott látva a megüresedett ágyat a fal mellett. Gyorsan átcserélte rajta az ágyneműt és odasegítette a széken várakozó anyukát a csomagokkal.

A vörös hölgyike fél kézzel ügyesen leterített egy kis plédet az ágyra. Ráfektette a lánykát és gyermekdalt énekelt neki, miközben bedugta mobiltelefonját a konnektorba. Kikeresett egy dalt és halkan elindította, hogy addig is kösse le a csemetéje figyelmét valamivel, amíg kicsomagol. Előszedte az étkészletet, a pipere holmit, néhány szalvétát, hogy otthonosabbá tegye az éjjeliszekrényt és gondosan elhelyezte rajta a kivett dolgokat. Végül előkotort néhány játékot a kislánynak.

- Nézd csak picikém! Itt a kisedényed meg a kanalacska. Főzzünk valami nagyon fincsikét! Készíts anyunak valami nyam – nyamot, jó? Na, meg mindjárt jön keresztanyu, és korogni fog a hasa! De megörül majd, ha látja, hogy csináltál neki krumpli papit!

- Mit főzöl kincsem? Hadd kóstoljam meg! Nyami de finom!- lépett az ágyhoz egy rövid, barna hajú, kissé pufók nő, aki épp akkor jött be a szobába.

Beszédbe elegyedtek a kislány anyjával, miközben a gyermekhez is mindig szóltak valami kedveset, mintha őt is bevonták volna a családi kupaktanácsba. Eltelt így egy kis idő, majd a vörös hajú hölgy a mellette fekvő idősödő asszonyhoz fordult, akinek a bal szeme le volt ragasztva.

- Elnézést kérek, szüksége van valamire? A nővérem lemegy a büfébe, hoz egy kávét, hogy nyitva tudjam tartani a szemem, mert nagyon korán keltem. Hozhat önnek is valamit, ha szeretné.

- Nem, nem, igazán köszönöm, most nincs szükségem semmire, de majd szólok. - mosolygott vissza a nénike.

Ezután a barna hajú nő megszorította bíztatólag a húga kezét, és elment. Az meg végigfeküdt az ágyon, a térdeit felhúzta és ráhelyezte a gyermekét, mint egy fotelbe, majd ,,Kerekecske, dombocska, merre fut a nyulacskát” játszott vele.

- Nagyon aranyos gyermek. És milyen nyugodt!- szólt hozzá a mellette fekvő asszony

- Igen, az. Ő az én szemem fénye, ugye csillagom?- kedvesen odadörzsölte az orrát a lányka orrához.

- Hány éves?

- Négyet tölt az idén.

- Az igen! Nagyra nőjön! Ilyen korban a gyermekek egy-kettő felcseperednek, aztán alig győz majd utána rohangálni!

- Nagyon remélem - mosolygott az anyuka – azon dolgozunk a nővéremmel mióta a világra jött. Ugyanis gondok voltak a szülésnél, és a csontozata sincs úgy kifejlődve, ahogy a korabeli gyerekeknél kellene.

- Jaj, nagyon sajnálom! De hát nincs valami gyógymód, műtét, kezelés, ami segítene?

- Nincsen. Járunk gyógytornára, de az orvosok azt mondták, hogy sokat kell foglalkozni vele. Állandóan legyen valaki mellette, aki beszél hozzá, játszik vele, foglalkoztatja, mert így van rá esély, hogy valamikor majd teljes életet élhet. Már így is sokat értünk el, mert hallja és válaszol arra, amit mondunk neki és bizonyos fokban, támasztékkal már ülni is tud. Sok-sok szeretet, türelem és gondoskodás kell neki. Ez az egyetlen reményem.

Ekkor bejött az konyhás és szólt a betegeknek, hogy mindenki mehet a reggelijéért. Az emberek kivonultak az étkezdébe, mindenki megragadta az adagját. Volt , aki elköltötte ott helyben, mások bevitték a szobájukba. A vörös hajú hölgy és ágyszomszédja az ebédlőben maradtak. A néni találkozott egy falubelijével, és reggeli közben elbeszélgettek. A szobába visszamenet a hölgy tréfásan odaszólt a nénikének:

- Nahát! Be fogom árulni az unokáinak, hogy a nagymami más férfiakkal beszélget, jó lesz vigyázni! – s mindketten elnevették magukat.

A hűséges nővér már várta a húgát az ágynál a kávéval és néhány doboz joghurttal, amennyit gondolt, hogy elfogyasztanak holnap reggelig. Segített, amiben tudott: elrendezte az ágyukat, a csomagokat szép katonás rendben az ágy alá sorakoztatta, minden szekrényfiókot gondosan kitörölt és kitapétázott szalvétával, majd átvette a lánykát egy kis időre, hogy a húga nyugodtan le tudjon pihenni a holnapi hosszú nap előtt. Mindeközben az orvosok jártak-keltek, betegeket vittek műteni és kísértek vissza a szobákba. Mire esteledett, a barna hajú pufók nő csókot nyomott a húga homlokára, rámosolygott, kedvesen elköszönt a kislánytól. Megígérte, hogy másnap korán jön és elment. Anya és gyermeke ismét egyedül maradtak, de egyáltalán nem bánták. A vörös hajú hölgy újból a hasára ültette a csemetéjét és játszott vele: tapsikolt a gyerkőc kezeivel, beszélgetett hozzá, éneket tanított neki, tanácsot kért tőle, amire a lányka mosolygós gügyögéssel válaszolt.

- Nagyon rendes nővére van – szólalt meg a mellettük fekvő asszony – nem dolgozik most, hogy így egész nap magukkal tud maradni?

- Most kivett egy három napos szabadságot - válaszolt az édesanya - amíg Hajnalkával korházban vagyok, de másképpen dolgozik. Nagyon sokat dolgozik, még helyettem is, mivel engem leköt a lányom. De elvégzem helyette a házimunkát, amennyire tudom. Gyermek korunktól fogva egymásra voltunk utalva, mert édesanyánk rengeteget utazott, és most még inkább, hogy egyikünknek sincsen férje. Mi egymásnak jelentjük a családot, na meg most már Hajnalka is hozzánk tartozik. Higgye el, nincsen jobb érzés, mint tudni, hogy van egy gyermek, akiért érdemes tenni és dolgozni, bármilyen körülmények közt is.

A nénike nem szólt már semmit, csak mosolyogva bólintott és magában azt gondolta, hogy milyen fiatal és erős teremtés is ez! Hogy szereti azt a kis beteg gyereket! S mivel este volt, mindenki nyugovóra tért.

Másnap sor került a műtétre, hogy Hajnalka kancsal szemét helyreigazítsák. Aznap nem sokat látták az örökké jókedvű, kedves anyukát, mert a nővérével a műtét egész ideje alatt a kislány közelében voltak, még ha nem is mehettek be az operációs szalonba. Csak késő délután jöttek vissza, lefektették a gyermeket a kis plédjére és csendesen elbeszélgettek, amíg az aludt. A barna hajú nő néha kiment a szobából, hogy enni vagy inni hozzon a számukra, de egész estig ott volt velük. A kislány nem volt nyűgös. Néha-néha felkeltették, hogy enni adjanak neki, de azután rögtön visszaaludt és az éjszaka is csak egyszer sírt fel, de az anyukája elég hamar le tudta csendesíteni.

A hazatérés napján megkapta Hajnalka a kötelező szemcseppet, ami eléggé csípett, de a többi gyerekkel ellentétben, akik hangos sírásba törtek ki utána, ő csak összehúzta a szemöldökeit és nyöszörgött. Miután megkapták a receptet és a kilépő papírt, összecsomagoltak és a két testvér a leánykával elindult haza.

Évekkel később, amikor az idős asszony, immár meggyógyult szemmel áthaladt egy játszótéren, megakadt a szeme egy vörös hajú nőn, aki vidáman fogócskázott a bicegő, gesztenyebarna hajú kislányával. Mikor a nő észrevette őt bizalmasan rámosolygott, aztán tovább játszott a gyermekével. Ám lehet, hogy csak az asszony érezte bizalmasnak azt a mosolyt és nem a régi hölgyike volt a korházból, de ő mélyen a szívében azt remélte, hogy Hajnalkát meggyógyította a szeretet.