puha ajkán fekszik a testem, s nem félek, hogy egyszer majd kiköpi a cafatom. nem nézünk egymásra és mégis teljesen egyek vagyunk: két meztelen valóság. ő a pikkelyezett égen - én a szürreális földön. nem fázom. csak a perverz vágy húzza össze testemet, mellyel nem lenni igyekszek. s ő mintha szólni akarna, mintha mosolyogna, mintha néma alakjával akarna magába fogadni. fog(?) adni(?) vagy...az lehet én vagyok. s én feszítem szét elfordulásommal a lét tereit oly tágassá, hogy érzem megfulok. tőle. szűk. -ség. 

s te meg játékra buzdítassz. itt e tömény üresség között.