puha ajkán fekszik a testem, s nem félek, hogy egyszer majd kiköpi a cafatom. nem nézünk egymásra és mégis teljesen egyek vagyunk: két meztelen valóság. ő a pikkelyezett égen - én a szürreális földön. nem fázom. csak a perverz vágy húzza össze testemet, mellyel nem lenni igyekszek. s ő mintha szólni akarna, mintha mosolyogna, mintha néma alakjával akarna magába fogadni. fog(?) adni(?) vagy...az lehet én vagyok. s én feszítem szét elfordulásommal a lét tereit oly tágassá, hogy érzem megfulok. tőle. szűk. -ség. 

s te meg játékra buzdítassz. itt e tömény üresség között.

Éjszak(m)a

Csak egy este volt. Ugyanolyan utcalámpa-világitotta este, mint a többi, amikor az ember már kicsit fáradtan a munkából vagy részegen a kocsmából tér haza. Vagy ki honnan. De az is lehet, hogy csak most indul hálót vetni. Ritka vizcseppek csendültek meg a tömbházak csatornáin, néha suhant el egy-egy autó(hogy hova mennek...?) a tücskök versenyt ciripeltek az ugató kutyákkal. Egy távoli vonat tülkölésére mintegy válaszként érkezett az orditás valahonnan az egyik udvarból...ám lehet, nem is orditás volt az, csak megemelt hangerősségével nyomatékositani szeretett volna az illető valamit. Lehet épp most illetett meg valakit.

Szóval szokásos esti csend és béke honolt. Csak az ő cipője súrolta a járdán az apró odatévedt kavicsokat és ropogtatta a kis gallyakat. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy kisgyerek sir, de iszonyú csúnyán, mintha a hisztijével el akarná érni, hogy az anyuka (szive) meglágyuljon. Szinte megörült neki, egy percre ki is üresedett (a szive), keresni kezdte hol van az, akinek még őrá is szüksége lehet. Aztán visszahajtotta fejét a mellére. Csak két párosodó macska. Igen. Legalább nekik ma jó éjszakájuk van, gondolta és egyik zsebre dugott kezével megérintette a nemiszervét, hogy megvan-e még.  Hát persze, hogy meg, de minek?

Leült a padra, s bele kellett fogózzon fél kézzel a pad támlájába, mert megszédült egy hirtelen jött gondolattól. Már megint ugyanaz a fájóan üres érzés. Ugyanaz a magányszag. Másik kezével hátra-hátra simitotta csapzott haját, mintha zavarta volna a látásban, vagy bármiben. Émelygett a gyomra, hirtelen hányingere lett, de nem segitett önmagán, tudta, hogy ez a lelkéből jön. Mindig ez történik, ha megölnek benne valamit. Minden alkalommal salakanyaggá rothad és kikivánkozik. Csak most nem tudni hogyan tovább, de nem is baj. Egyelőre maradjon minden igy aztán...aztán lesz valami.

-          Szia! – köszönt rá egy hiányos öltözetű nőszemély, jobb csipőjét kihivóan előretolva.Flegmán rágózott, miközben beleszivott cigarettájába. Lefele fújta a füstöt.

-          Szia! – rápillantott, majd újra gondolataiba merült.

-          Nem szeretnél valamit, szépfiú? – egy könnyed, kacér mozdulattal leült a padra a fiú mellé, jobb lábát átvetve a balon, csipőig érő szoknyáját mégjobban feltürve, az áttetsző harisnyán keresztül jól látszott a vénuszdombja és a leborotválatlan szeméremszőrzete.

-          Maximum annyit, hogy békénhagyj. Miért nem keresel egy rendes állást? – rá se nézett, úgy mondta.

-          Ej, de durcik vagyunk ma, na gyere anyucihoz, panaszold el mi bánt! – csücsöritett s melleit érzékien hozzádörzsölte a férfihez miközben fél kezével beletúrt a hajába.

-          Vedd le rólam a kezed! Pfaj, úgy viselkedsz mint egy...-ránézett, s egy pillanatra mintha a medúza kővé dermesztő kigyószemébe meredt volna, olyan eszelős semmibenéző formát vettek fel szemgolyói, majd hirtelen kitörő nevetésbe fojtotta az elkezdett gondolatot – de mit is beszélek, tisztára meghülyültem! Hát persze...hisz egyértelmű!

-          Jesszus Maris, hát te nem vagy komplett.- kihasználta az időt mig beleszivott mélyen a maradék fél szál cigarettájába, hogy oldja valamivel a hangulatot- Tudod: mint aki komp akart lenni csak nem komp lett!-nevetgéni kezdett, de látta, hogy a fiú nem reagál- Na figyu, bármilyen is vagy, nekem megfelelsz!De komolyan! Gyere már! Nem szeretnél egy menetet?Igérem, hogy olyat tudok nyújtani amit eddig még senki! Leszek a szolgád! Vagy karmoló vadmacska, nyau! De ha szeretnéd eljátszom neked, hogy szüzike vagyok és te vagy az első és lllllegnagyobb szerelmem!– szinészkedett, enyelgett, de amaz  csak felhümmögött egyet , s egy fél pillantáson kivül többre nem méltatta. Még a péniszénél se látszik semmi mozgás, pedig igazán ,,kitett magáért’’. Hát ez nem mond semmit...aha! Ravasz fickó! –Nah figyu! Tudom én, hogy mire megy ki a játék!  Csak mert olyan édi kis fejed van s annyira birom a zakkantságodat csak most csak neked féláron megbeszélhetjük a dolgot!- még mindig semmi a himbijénél. De lehet, csak a sötétben nem látszik...

-          Hé, mit művelsz? Veszed el a kezed!

-          Naa ne mondd, hogy nem élvezted...minden pasi szereti, ha kényeztetik a kicsi főnöküket...vagy táncsak nem vagy zöldbogyó? Isteneeem egy ártatlanka, de hiszen...-idegesen-gúnyosan felnevetett, elnyomta a csikket a pad alján es könnyedén elpöccintette, közben fél szemmel állandóan végigpásztázta a mellette ülő idegen testet. Pedig neki mindenki ismerőse volt.

-          Dugtam már, oké? Csak én nem szeretem ha...különben is mit élvezel te azon, hogy fogod más pasik farkát?

-          Azt élvezem, hogy te élvezel...-rosszul sikerült kihivó félmosollyal, aztán- na gyere bassz már meg ne kéresd magad!

Az ifjú felegyenesedett tartással üresen ránézett, aztan mintha meggondolta volna magát feléfordulva meglovagolta a padot.

-          Mondd csak, mennyit keresel te egy ilyen alkalommal?

-          Mmmmikor mennyit...de ehhez semmi közöd. Na lesz dugás, vagy ne fárasszam itt tovább magam?

-          Van stricid,  vagy egyedül dolgozol...? Persze, gondolom csak kell legyen, mert máskülönben tuti nem engednék, hogy itt vadászgass...

-          Na mostmár dugulj el, értve vagyok? Itt a pinám, meg a szám, bárhogy kielégitelek, árengedményt is adok, mi a faszom kell még?

-          Ha lenne neked olyan... Hmm...és ha üt is miért éri meg neked? Miért nem keresel rendes állást?-nyugodt hangon, merengően mondta, állát megtámasztva valahova a messzeségbe nézett.

-          Rendes állást? Azt hiszem, kisapám, te nem tudod mit beszélsz...Nézz rám: cigány vagyok, hova vennének fel?

-          Bárhova, érted. Takaritani, növényt gondozni, utcát seperni, a földekre...bármit, csak ne ezt a megalázó munkát... – mondta ahogy életuntan ránézett az asszonyra bal arcát tenyerébe süllyesztve.  A másik kezével szórakozottan az ingjét gyürögette a szive fölött.

-          Hé, vegyél vissza egy kicsit az arcodból, világos? Ebből jön csak lóvé, hogy éhen ne dögöljek!

-          Kereshetnél bármi mással is, senki nem kényszerit, hogy ezt tedd.

-          Hogyne kényszeritene? A szükség vitt rá, ne gondold, hogy ezt akartam, nem értek én semmi máshoz. Még süldő jány voltam aztán a faterom úgy fizette ki az adósságát a helyi kocsmában, hogy odaadott a tulajnak egy alkalomra. Aztán meg többre is. Nagyon faja volt egy tizenéves lánynak, nem mondom, dehát nálunk ez a szokás. Ha jánynak születtél az apád szolgája vagy, mig megvesz tőle egy másik pasi, érted, nem? Utána már ő tesz veled, amit akar. – Újból rágyújtott. Hosszúkat szivott belőle, mintha sietne valahova. Közben összehúzta szemöldökét, mert a filternél már nagyon erős volt még az ő sokat próbált tüdejének is. Vagy ki tudja milyen keserűt szivott a cigarettával magába. Aztán a még parázsló csikket elnyomta a pad alján, majd messze eldobta. -  ez a munka semmivel sem rosszabb, mintha lenne egy uram, aki verne azért, hogy eltart. Meg parancsra szét kéne pakoljam a lábam mikor nincs is kedvem. Igy legalább fizetnek is érte.- hamis önelégült mosollyal tekergette az egyik vállára omló megviselt, bagószagtól és nyomortól bűzlő hajtincsét, majd gondolt egyet és rágyújtott mégegy cigarettára.

-          Túl sokat mérgezed magad.

-          Kisapám, ne szóljál már bele, értve vagyok? Amúgy meg az én testem.

-          De rám is száll a füst. A testeddel meg hogy mit csinálsz, arról hallottad a vélemenyemet...Még fiatal vagy, bármi másba beletanulhatnál. Kötetlen vagy, előtted az egész élet, tele lehetőségekkel.

-          Meg tele három éhes pulyával akik bőgnek a kajáért. Nem lökhetem be nekik, hogy figyeljetek, ma nincs kaja, mer anya kultúrálódik. Eh, nem tudod te mit habratyolsz itt.

-          Még gyerekeid is vannak? –kapta fel a fejét a fiatalember- Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? Édesanyaként itt szobrozol és olyan örömöket adsz el, amik nem is a tieid?- hevesen gesztikulálni kezdett, mintha az egész világot tanuként akarná hivni két kezével és szúrós tekintetével, melyett a megszeppent cigányasszonynak szegezett -  A gyermekek meg majd járhatnak lesütött szemmel, hogy az anyjukat minden második utcában élő ember lefektette, s majd találgatnak, hogy vajon melyiknek ki az apja, mert ha férjed nincs, gondolom nem ugyanattól a férfitől vannak. Hát milyen életet szántál nekik, mi? Nem szégyelled magad?

Az ifjú lángoló tekintetétől mindketten megijedtek. Örömöt nem lehet eladni, miért nem érti meg senki? Amit nem birtokolunk, azt nem tudjuk, nincs jogunk eladni. Odaadni...azt igen...de eladni? Miért akar valaki olyat eladni, ami mást illet meg? Nem az övé a boldogságom, nem volt joga eladni. Nincs joga  a testét eladni, mert vele megy a lelke egy része is. S vele együtt engem is elad...mindent elad. S most még ez a cigány is...

-          Hé...én sem vagyok odáig ettől, vágod? – mondta az, s a félig elszivott cigarettát ledobta a földre, s elnyomta. Valahogy nem kivánta most. A lábait egymás mellé tette, majd elsimitotta rajta a felgyűrt szoknyát. Többször is végigsimitotta két kezével egészen térdig, mintha most akarná kivasalni, közben bűnbánó tekintettel nézett maga elé.

-          Akkor meg csinálj valamit könyörgöm! Mi lesz ha...ha egyszer az egyik férfit rossz passzban kapod és jól megver? ...

-          Már...

-          ...holtig! Vagy az egyik mérgében előkapja a fegyverét és lelő, mert nem jól teljesitettél...

-          De...

-          ...vagy megkéselnek, megmérgeznek...

-          Én...

-          ...vagy összednek egy halomra a többi utcalánnyal, és megölnek!  Mi lesz akkor a gyermekeiddel? Mire kelnek fel reggel? Hogy az anyjuk képe ott virit majd az újságban a kékfény rovatban? Vagy élettelenül, megalázva az egyik szemetesben? Mi? Válaszolj!

-          Jól van már, fogd be! Fogd be már végre! Hülye barom, nem tudsz te semmit! – felugrott a padról és zokogva elrohant.

Lehet, hogy túl kemény voltam, de meg kellett értse. Legalább egy utcalánnyal kevesebb. Mivel magára maradt, a kinzó gondolatok újra célba vették, ő pedig tűrte. Tűrt ő egész életében. Homlokát tenyerébe süllyesztve. De az aszfalt száraz maradt megint.

Két nap múlva ugyanoda ült le egy újsággal a kezében. Új albérletet keresett. Szemébe tűnt az első oldalon több mint egy tucat nő képe. Elolvasta a főcimet: Brutális bosszú: több mint tiz prostituáltat gyilkolt meg a csalódott férj. Hmmm, igen, gondolta magában...igy is lehetett volna. Keserűen mosolygott. A múlt esti cigánylány pedig visszanevetett rá a képről.