2007. június 29., péntek

Szem

Szemed tengerkék nyarában sugárzik az éj
Elcsábit, elbódit a szenvedély
Üveg-gyöngy, gyöngy-üveg
Oly hideg, oly rideg
Jégfuvallat szúrja át a szivem
S fellázitja! Többet akar
Jégtakaró, hózivatar
Kristálylelkű édes avar
De nem takar
Oh felkavar
E mozdulat, egy pillanat
Nem pillanat: pillantás
Téli szivem felgyújtja
Könyürtelen hószikrád
Néz-és vár
Áll-a bál
Csak kiabál
Fáj neki, úgy égeti
Tűzként elemészti a
pehely...nem zabpehely
Számára a kehely
Oh fagyassz
Fagyassz le pillantásoddal
Hogy égjen a szivem!
Jégcseppek szitják tüzem
Nézz bele:
áll puszta vár
de jön az üzenet
jön a hideg!jön a hideg!
mint bőr, ha perzseli a tűz
mikor idegek ezre kivánja
pokolra magát,
hogy ne kelljen éreznie,
ne kelljen élnie se
igy a bugyogó hő fájdalmával
S akkor piros és sárga
narancssárga
pirosan zöld és zölden sárga
pirosan sárga
vörös, mert ég, ő lázad
hagyd el kicsi házad!!!...

igy jön, igy ég
szivem
te tengerszemű lény
ki felgyújtod legbensőm
egy...két...apró...
igazán porszemnyi...
szóval annyi mint semmi...
langyos, hideg, zűzmarás, fagyos, jeges
pillantásoddal.

Nincsenek megjegyzések: