Bánatomat dalban mondom el
És nem érdekel, hogy téged nem érdekel
Mi az én búm, bánatom,
Én csak azért is elmondom.
Ezeréves bú epeszti szivemet
Ah, dehogy! Csak a szivem kesereg
Belerúgnék szivembe én is drága poétám
Ha az nem orditana igy is eléggé mán'
Szivemnek a Tavaszt én nem hozom el
Nekem örökös tél kell
Megfagyott testem széttörnék vassal
Lelkem téged keresne ottan
Ottan fent, hol te már rég állsz
Halál! Van mégegy mostohád
Én is reszketek, és fázom
S vágyom Hozzád édes bálványom.
Én is keresek valakit, s nem találom
Hogy ki az? Talán csak álom
A percek-mit lobognak-vágtatnak
De én még várok-váratnak
Én tizenhat vagyok
S már megfáradok
A lelkem terhét nem birom el
De kit érdekel?
Még harcolnom kell.
Azt mondják küzdj, remélj és bizva bizz!
Hogy repitsenek a vágyaim
Bár szárnyaimra ólmot tesznek
Azért csak küzdjek, szálljak, repüljek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése