A való világ

Csak irni és irni
és semmitől sem félni
Csak irni és irni
és remélni, remélni
Csak nézni és várni
jöhetne bármi

Szélben és viharban
esőben, fagyban
Délben a katlan
este a paplan
Melegszik lassan
mint vágyálom a papban

Járva és kelve
ha nincs minden rendbe'
Szól egy kis lepke
a titok leleplezve
Akárki lenne
élve eltemetne

Szó ami szó
nincsen több jó
Szeret élni a kiskigyó
Ezért elüti a nagy autó
igy döntött, csodálnivaló
Ez a világ, a való

hozzád és Hozzád

Bánatomat dalban mondom el
És nem érdekel, hogy téged nem érdekel
Mi az én búm, bánatom,
Én csak azért is elmondom.

Ezeréves bú epeszti szivemet
Ah, dehogy! Csak a szivem kesereg
Belerúgnék szivembe én is drága poétám
Ha az nem orditana igy is eléggé mán'

Szivemnek a Tavaszt én nem hozom el
Nekem örökös tél kell
Megfagyott testem széttörnék vassal
Lelkem téged keresne ottan

Ottan fent, hol te már rég állsz
Halál! Van mégegy mostohád
Én is reszketek, és fázom
S vágyom Hozzád édes bálványom.

Én is keresek valakit, s nem találom
Hogy ki az? Talán csak álom
A percek-mit lobognak-vágtatnak
De én még várok-váratnak

Én tizenhat vagyok
S már megfáradok
A lelkem terhét nem birom el
De kit érdekel?
Még harcolnom kell.

Azt mondják küzdj, remélj és bizva bizz!
Hogy repitsenek a vágyaim
Bár szárnyaimra ólmot tesznek
Azért csak küzdjek, szálljak, repüljek...

A szél?

do, re, la, fa...
Ah!
nem eléggé fennséges
forditva biztos jobb lesz
fa, la, re, do
Oh!
nem elégge magasztos
inkább olyan parasztos...
...de még ha az volna
és a dalom jól szolna
és ha mondogatnák gyakran:
ez már igen népi dallam!

Mondom én már rájöttem
Annál nagyobb hatalom nincsen
Mint a széllel táncolni
Jó nagy orkánt kavarni
Aztán menekülön aki lát
Úgyis gyáva a világ!

Mondom:
A szél az hatalom
Mint nagy vaskarom
Ha megérdemled beléd váj!
Ugyan!Hisz nem is fáj!
Önmagához hű marad
Benned nyomot nagyot hagy
Ki lehet ám törölni
Az nem egy mocsok-folt
Hol nem használ a mosópor.

Hol is voltam?
Ja: a szél.
Hallgasd csak miket mesél!
Ne! Ne bámuld ezt a lapot
A szelet itt meg nem kapod
Ezt is a szél fújja el
De benne nincs
A tánc másra vár
Hiába csicsereg a kismadár
Nekem úgysincs soha nyár
A szél az tudja,
ő elfújja
e lapot
mert bennem nem lakott
soha olyan szellem
hogy művészi,
hogy jó,
elfogadható
hogy vidám
hogy elismert
hogy érthető és érdekes
megfejtendő, fejtörős
értékes és érdekes
szabályos vagy magányos
dalt vagy elégiát
igazán elismert prózát
irjak.

A Neved

Egy távoli hang szól hozzám
Megremegteti a szivem
Mikor jössz vissza hozzám?
Kérdés van, válasz nincsen

Hogy futnék én éjeleken át
Megroskadva, összetörve,
Remélve, énekelve...
Mig eljutnék ablakodhoz
Egy láthatatlan várhalomhoz.

Térdepelve mondnám halkan
Ajkam megnyilna lassan
S büvölettel, áhitattal
Ejteném ki neved dallal.

De csaj ejteném, mert nem teszem
Kétség ül a lelkemen
Nem mondhatom, nem akarom
Távozz tőlem riadalom

Nem akarom...én nem...most nem
Enyém maradsz szép nevedben
Bennem maradsz, őrizlek én
Mig lényem egész nyugovóra nem tér.