Sort sor alá tapogatva sírok
önnön kézből
szabadság gyökeréből
a beleimből csavarodó
rácsok közül szabadulni nem bírok
A fejemben kígyózó kéreg
feszíti, ostromolja koponyám
-Házam! Hazám!
fúr magának lyukat s utat
eszem ága
az ajtón bekopogtat: Szia!
hátratett kézzel(markában izzad a szívem)
lábát kecsesen ingatja
hosszú szempillái szelében
nyugszik az Egész
-De megrezzen, arca sápadt-
sarkon fordul-nyomavész...
