Mennyei kin amit most átélek. Beteljesedett. A szivem vadul zakatol hiányodban. Ugrál, rángatózik, nekiverődik a bordáimnak s bárminemű ellenkezés hasztalan, mert csak egyet akar. Megölném most magam érted, hogy mentsem az irhámat.
Körmeim kicsik és tompák, de megnövesztem, ápolom őket. Majd ellenőröm minden nap méretüket, gyönyörködök bennük, kipollirozom, hogy makulátlan tisztasággal ragyogjanak. Egészségesen táplálkozom, vitamindúsan reggelizek, hogy erősödjenek. Oh ha végre elérik a kivánt vastagságot és hosszat, már csak szép hegyes ivformát kell adnom nekik. Bámulatosak lettek...ahogy nézegetem, forgatom jobb kezem, rajta igényesen ápolt körmeimet csodálom, eszembejut, hogy napfény sem csilloghatna szebben rajtuk, mint a vér, ami lecsorog ujjaim közt, ahogy azokat lassan-lassan belemélyesztem bal mellem fölé, áttépve bőrömet s a mellizmaimat.Beleremegek a karcolásba, amit a bordáimon keltettem, de még mindig hajt és éget a vágy, hát egy mozdulattal kitépem a bordámat s ezzel szúrom át tüdőmet, hogy már semmi se akadályozzon abban, hogy öt ujjammal megmarkolva szivemet kitépjem bordástól, vérerestől, tüdőstől együtt s megtisztitva a húscafatoktól utolsó lehelletemmel feléd dobom erőtöl lankadó kezemmel. Mostmár csak két ura van: a sors és Te.
Öngyilkos lettem önző célból önzetlenül Önért hercegem, s várom végzetem, mi vagy Ön vagy öl.
