Halld, halld mit mondd nekem:…!
Nem hallod. Nem vagy itt velem.
Csak ő az, aki ért,
Aki mindentől félt,
Csak ő jön velem
Mert Te nem vagy itt nekem.
Csak a csend ölel körül
Csak ő szeret egyedül
És ő az, aki el nem enged
Aki megvéd helyetted.
Sikít fülembe a csend
Visszhangzik itt bent
Ő úgy akar
Jól eltakar
Tőled, de én küzdök
S tétlenül ülök
Mert több erőmből nem futja
Hát várom, hogy az ég útja
Ládikómhoz tereljen
Amit feszitővassal kelljen
Megtörni
De hidd el, megéri.
Rabold el már szívem
Vagy törd össze, ha nincsen
Csak mutasd meg magad
S fénylő sugarad
Betölti majd az űrt
Mi okozza valómban a zűrt
Nem hallod?! Még mindig nem?!
Hisz már kiordítottam a lelkem!
S hozzád egy hang sem ment el?!
Mosd ki füled valamivel
S aztán hegyezd ki jól
Majd seperd ki szived
Hadd lakjam én benned
Te, kire mindig vágytam
Te, ki megkinoznál lágyan
Átvennéd a csend helyét
Játszhatnád szerepét
S nem gyűlölném magam
Hisz végre társam van!...
